Rövid, pörgős jelenetek, tele fordulatokkal és váratlan megoldásokkal. Egyetlen este alatt járhatsz lakótelepi fürdőszobában és illegális kaszinóban, találkozhatsz irigy kalózokkal és zaklatott HR menedzserekkel, elleshetsz intim hálószobatitkokat és mesteri meggymagozó technikákat, sőt főhősévé válhatsz egy romantikus, improvizált dalnak is. A Társulat vendége ezúttal Fenyő Iván volt.

Hogyan készültetek a Momentán Társulattal erre a RögvEstre? Megbeszéltétek a mechanizmust?

Annyi volt, hogy megbeszéltük, hogy milyen játékok lesznek és hogy a játékok nevei pontosan mit is takarnak. Volt két olyan próba, amikor ezekkel a játékokkal megismerkedtem, és mindegyik játékba belekóstoltam, kb. úgy, mint az előadás alatt: megmondták, hogy mi a helyszín, kapok majd négy zenét és olyan stílusban kell majd például játszanom, amit a zene hangulára asszociálok – ez a skizofrén nevű játékuk. A próbákon végig mentünk az összesen, tehát ott is improvizáltunk, ugyanúgy, ahogy most. Ez tulajdonképpen nem készülés, ebből a műfajból nem lehet felkészülni. Ezek a próbák csak arra voltak jók, hogy valami gőzöm lett, miről is fog szólni ez az este.

Akkor minden történet kitalált? Ami éppen jön?

Igen, azt mondom és csinálom, ami éppen eszembe jut, de biztosan van benne belőlem. Ez óhatatlanul is így van szerintem valamennyiünkkel. Még akkor is, ha valakinek egy csövest kell játszania, akkor is van benne önmagából is, hogy ő hogyan gondolkodik.

Néhány évvel ezelőtt már jártál itt. Ez most mennyivel volt másabb?

Igen, akkor is remek volt. Ők ezt már nagyon régóta csinálják, ők kifejezetten ebben a műfajban profik, én meg egy színész vagyok. Ez azért merőben más, mint a „klasszik” színészet. Annyi a hasonlóság, hogy egy színpadon állsz és beszélsz és emberek néznek, de egyébként egészen más. Nagyon örültem, hogy megint kaptam egy ilyen lehetőséget, nekem ez óriási kihívás volt: „belemersz egy ilyenbe vágni? idemersz jönni?”. És igent mondtam. Szerintem nagyszerűen sikerült ez az előadás.

Ez a műfaj nehezebb?

Nem feltétlenül nehezebb – mert például egy Csehov darab főszerepét eljátszani ezerötszáz ember előtt szintén nem könnyű, de ez valahogy egészen más. Nincsenek kapaszkodók, olyan, mintha kilenne feszítve egy kötél egy szakadék felet, át kéne menned, de nincsen védőháló. Úgy éreztem magam, mintha bármelyik percben lezuhanhatnék. Erre tényleg sehogy nem lehet felkészülni.

Ennek ellenére jól érezted magad, nem?

Igen, nagyon jó volt, de talán azért is, mert sikeresen átértem azon a bizonyos kötélen a másik oldalra.

A Pszichoszínházban is voltál, ahol szintén improvizálni kell. Mi a különbség?

Igen, az is improvizáció, de úgy, hogy ott több fogódzó meg van adva. Az megint egy más műfaj. Például azt tudom, hogy egy férj vagyok, akit megcsaltak, hazajön a feleség és lesz egy esti beszélgetés, ami viszont már nincs megírva. Itt is bármi lehet, de azért ez a szituáció nagy segítség. Tehát ott legalább a maga karakter meg van adva, magabiztosabban mozogsz, mert csak szöveget improvizálsz. Itt az Impróban pedig mindent, ennél húzósabb nincsen.

Jössz még ide az Impróba?

Egyelőre még nem került újra szóba. Így is most voltam már másodszorra. Ezért is hálás vagyok nekik. Ez most egy nagyon jó gyakorlat volt, jól sikerült.

Mostanában – az ilyesmiket leszámítva – nem sokszor játszottál színházban. Mi ennek az oka?

Igen, ezt jól látod. Így alakult, mert így irányítom. Ha az ember egy színházat elvállal, akkor azt nyomni kell havi négyszer, ötször, hatszor. Évekig, mert így szokás, ezt szeretik, ez jó. Viszont én most nem szeretném, hogy ez legyen az életem. Inkább a filmezés, a nemzetköziség, valami ilyesmi, ami felé nézek. Szeretem, imádom a színészetet, tehát ez nem jelenti azt, hogyha most jönne valaki egy olyan színházi szereppel és azt mondaná, hogy „ezt neked gondoltam”, akkor azt nem vállalnám el. Azt nem szeretném, hogy ne legyen szabadidőm, hogy minden este színházban játsszak. Nem akarok betokozódni.

Most viszont nem pörög a filmes szakma. Hogyan képzeled a jövőt?

Vannak elképzeléseim, amiket nem igazán szeretnék még senkinek elmondani, mert ezek vágyak. A vágyakat elfecsegni pedig a legnagyobb felelőtlenség, azokat dédelgetni kell.

Szeptemberben nálunk a Dalai Láma, a Sportarénában tartott előadásokat. Ott voltál?

Ott voltam és nagyon jó és hasznos volt. Mindenkinek kéne, sőt ilyen kurzusok kellenének az iskolákba.

Egyébként mit jelent számodra a buddhizmus? Gondolom ez már nem fellángolás…

Lehet, hogy fellángolás volt, vagy inkább egyfajta felismerés, most pedig megyek ezen az úton. Tudod ez olyan, mint amikor valaki elhatározza, hogy gördeszkázni, vagy görkorizni akar. Először csak egy érzés, egy fellángolás, aztán csinálja, csinálja és már nem az. Életforma. De nem is feltétlen a buddhizmus. Inkább a spiritualitás, mint olyan.

Formál emberileg?

Formál. És ez a jó benne, hogy tudatosabbá tesz. Ez azt jelenti, hogy éberebb vagy, jobban odafigyelsz.

Az emberekre? Önmagadra?

Mindenre.

A RögvEst Plusz következő vendége Scherer Péter lesz január 23-án 19 és 21 órától. A vele készült interjút később olvashatjátok.