A strandkörkép után a víz másik arca: a Budapest körüli bányatavak. Tiszta víz, homokos part, nádas – és néhány szabály, amit nem érdemes félvállról venni.
A strandmustra a város épített strandjait és fürdőit járta végig. Aki nyáron inkább természetes vízre vágyik, de nem akar órákat autózni a Balatonig, annak érdemes a főváros peremén körülnézni: a Duna menti kavicsbányák helyén több tó is kialakult.
Honnan jöttek a tavak?
A Duna évezredeken át vastag kavics- és homokréteget rakott le a mai főváros környékén. Ezt az építkezésekhez évtizedeken át bányászták, és ahol a gödör elérte a talajvizet, ott tó született. A víz így jellemzően tiszta, a part homokos vagy kavicsos, a tavakat pedig idővel nádas és fák vették körül.
Fürödni szabad?
Ez a legfontosabb kérdés. A bányatavak egy része horgásztó vagy magánterület, ahol a fürdés tilos – és nem véletlenül. A meredeken mélyülő part, a hideg rétegek és a víz alatti bányagödrök a gyakorlott úszóknak is veszélyesek. Fürödni csak ott érdemes, ahol kijelölt, felügyelt strand működik, általában belépődíj ellenében.
A kiépített bányatavi strandokon büfé, mosdó, zuhany és árnyékos pihenőhely is van; hétvégente pedig egészen balatoni a hangulat.
Mire figyelj?
- Tájékozódj előre. Nézd meg, melyik tónál van hivatalos strand, és mikor van nyitva.
- Ne ugorj ismeretlen vízbe. A bányatavak mélysége kiszámíthatatlan.
- Hozz árnyékot. A homokos part délben forró, fa nem mindenhol akad.
- Szúnyogok. Alkonyatkor a nádas mellett elengedhetetlen a riasztó.
És ha mégis a város?
Ha nem akarsz kimozdulni, a Duna-part is ad nyári élményt: a Római-part bisztrói és csónakházai, a Kopaszi-gát parkja vagy a Margitsziget csúcsa egy forró estén is felüdülés – a Dunában fürödni viszont csak kijelölt helyen szabad.
A budapesti riviéra tehát nem egyetlen hely, hanem sok kicsi: egy bányató homokos partja, egy Duna-parti stég, egy esti kerthelyiség. Együtt kiadnak egy nyarat.